Bemutatkozás

Beszprémy Katalin, műhelyvezető, hímző

Kora gyermekkorom óta nevelkedtem bele a hímzés tudományába. Édesanyám, Beszprémy Józsefné a Népművészet Mestere volt, aki Vas Megye népművészeti mozgalmát irányította.
Így jutottam el szakkörökbe, pályázati kiállításokra, tanfolyamokra, valóban első kézből hallottam a nagyokat, akik elkötelezettjei voltak a népművészet tovább éltetésének.
1974-ben kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, és szereztem meg a szakkörvezetői engedélyt. Tagja voltam a Nomád Nemzedéknek, amelynek fő célja a hagyományos kultúra huszadik századi megújítása. Kezdetben munkásszállásokon, sokfelé vezettem szakköröket, megszerveztem barátaim segítségével az első TÉKA táborokat, háziasszonykodtam a táncházban, végül a Magyar Művelődési Intézetben, és annak utódjában a Hagyományok Házában dolgoztam nyugdíjazásomig. Főkurátora voltam a Műcsarnokban rendezett Népművészeti Szalonnak, és az Élő Népművészet Kiállításoknak. Életem nagy élménye, hogy a Vidékfejlesztési Stratégián belül a Népi Kézművesség Stratégiája kidolgozása fő felelőseként megismerkedhettem a Barkóság elkötelezett közösségépítő munkatársaival, és egy különleges, több éves, máig tartó tanulási folyamattal olyan kultúrát tettünk élővé, melyet már a néprajzosok is elfelejtettek.
Életem legfőbb mozgató rugója a népi kézművesség, de személyesen ezen belül a hímzések és viseletek tovább éltetése volt. Ezért döntöttem úgy, hogy létrehozom kis nyitott műhelyemet, ahol barátaimmal olyan közösségeket tudunk szervezni, aminek fő mozgatórugója a népi kultúra iránti elkötelezettség.
Így jött létre a KÉZ-MŰ-HELY, ahol én a hímzés mesterségét, fortélyait szeretném átadni az érdeklődőknek. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>

Nagy Gyöngyi, gyöngyfűző

A családból hoztam a kétkezi alkotómunka tiszteletét. Hivatásnak az óvónői pályát választottam. A kézművesség területén elvégeztem a népi játszóház vezető képzést, megszereztem az oktatói képesítést. Tanultam textil játék készítést, női ruhát varrni, szőnyeget szőni. Jelenleg aktív nyugdíjas vagyok.
A gyöngyfűzés hosszú évekig csak hobbi volt számomra. Autodidakta módon sajátítottam el a technikai fogásokat. A 90-es évek végén a Gyöngyvarázs sorozatban megjelent két könyvem, egyikben saját tervezésű gyöngyszövött darabok, a másikban mexikói népi ékszerek leírása szerepelt. A „Színes Ötletek” sorozatban a „Gyöngyfűzés kicsiknek és kezdőknek” című füzetem került kiadásra.
Gyöngyfűzőként 2008-ban elnyertem a népi iparművész címet.
Gyöngyös munkáimmal szívesen, és általában sikeresen jelenek meg pályázatokon. Szeretek a formákkal, technikákkal kísérletezni, azokat ötvözni, újat alkotni. Ötleteimet gyakran merítem a népművészet területéről. Természetesen gyakran megfűzöm mások tetszetős mintáit is.
Gyöngyfűzőként célom az eredeti népi motívumok és színharmónia tovább éltetése és a mai kor embere számára is hordható ékszerek és öltözék kiegészítők tervezése.
Tudásomat szívesen megosztom az érdeklődőkkel. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>

Péter Szidónia
Számomra a világ fokozatosan tágult ki, 18 éves koromig a gyergyói medence jelentett mindent. Ott éltem a mindennapjaimat szüleimmel, 3 testvéremmel. A főiskolával, később az egyetemi évekkel a világ egyre tágult Marosvásárhelyig, majd Nagyváradig s végül Budapestig. Így visszagondolva azt hiszem minden életszakaszban a lehető legjobb helyen voltam.
Öt-hat éves lehettem, amikor az első kézműves foglalkozáson részt vettem nagymamám jóvoltából a szövőszékén. Erősen él bennem az élmény melyet már ott megtapasztalhattam, létrehoztam valami újat a rendelkezésre álló alapanyagokból az átadott tudás segítségével.
Az igazi kaput a hagyományaink és népi kultúránk felfedezéséhez a főiskola jelentette. Legszebb élményeim közé tartozik az évente szervezett népismereti tanulmányút mely alkalmakon közelebb kerülhettünk az erdélyi falvak lakóihoz, betekinthettünk mindennapi életükbe. Örömmel vettem részt a szolgálatokon melyek által megtanulhattam a feladatvállalás és kezdeményezés fontosságát. Mai napig használom az itt szerzett lexikális tudáson felüli képességeimet is. Alkotásaimban különös hangsúlyt fektetek a népi motívumokra, és a régi minták gyakorlatban történő megőrzésére. Ezért minél mélyebben szeretném megismerni őseink, múltunk örökségét. A felmenők tudásából származó hagyományok és minták továbbvitelén túl napjaink igényeit is fontosnak tartom.
Az évek során megtanultam, hogy fokozatosan lehet építkezni. Az adott pillanatban mindig a legjobbra törekedni. Nagyon fontos a tárgyi tudás, de legalább annyira fontos a hozzáállás. hogy miként lehet hagyományainkhoz kreatívan, alkotó módon, tisztelettel és tudásvággyal közelíteni. Szívügyemnek tekintem a szakma magas színvonalú művelését minél szélesebb közösségek részére. Számomra a tanítás és a kézművesség egy életre szóló, magával ragadó hivatás és mesterség.
Alkotni és oktatni ez számomra a beteljesedés. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>

Sajtos Szilvia – népi iparművész

A nemezeléshez a bőrművességen át vezetett az utam. Nagyapám cipész volt, házuk udvarán volt egy kis műhelye, talán ott kezdődött a bőrből alkotás iránti érdeklődésem. Mindig éreztem, hogy alkotnom kell, alkotó emberek vettek körül a családomban gyerekkoromban is és most is. Gimnázium után bőrfeldolgozóipari mérnöknek tanultam tovább, majd a Hagyományok Házában a népi bőrművességbe is belekóstolhattam. A népi bőrműves képzésen a bőrhöz teljesen más megközelítésből nyúltunk. A népművészethez való közelítés addig számomra ismeretlen terület volt, azóta viszont meghatározó tárgytervezési folyamataimban. A nemezeléssel először a népi játszóházvezetői tanfolyamon találkoztam. A Hagyományok Háza nyári táborában tudatosult bennem az első közös takaró meggyúrása közben, hogy a bőr mellett a gyapjú az az anyag, amivel alkotnom kell, azóta is szívesen párosítom alkotásaimban a bőrt és a gyapjút. A Hagyományok Házában 10 évig működő Szőr-Körben rengeteg felejthetetlen közös alkotásban vehettem részt, meghívott neves mesterektől tanulhattunk, máig tartó barátságok szövődtek. Ugyanott 2011-ben indult az első okj-s nemezkészítő képzés. Elvégzése után népi kismesterségek oktatója is lettem. Rendszeresen részt veszek kiállításokon, pályázatokon, szakmai előadásokon. Munkáimat 2013 óta zsűriztetem a Népi Iparművészeti Zsűrinél. 2018-ban kaptam meg a népi tárgyalkotó iparművész címet. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>

Sebestyénné Tankovits Anita – szövő, a népművészet ifjú mestere

Azért kezdtem szőni, mert elvarázsolt a színek és a formák végtelen lehetősége. Próbáltam ezt a varázslatot elkapni, megvalósítani, és a szövésben közelebb kerültem a varázslathoz. Ebbe a szépséges világba Galánfiné Schmidt Terike vezetett be a Nádudvari szakiskolában.
A most nyíló műhelyben a szövőszékeken is ott van a varázslat. Egy szőnyegben, egy táskában, egy ruhaanyagban, ki miben keresi. Ha eljössz a műhelybe, segítek megvalósítani a varázslatot. A szövés fontos része, hogy a szövőszéket is tudjuk karban tartani, szerelni, igazítani. Ezeket is megtaníthatom neked. Egy nyüst átfűzését, egy borda cseréjét, a lábító felkötésének igazítását. Kezdő szövőknek kísérem az ismerkedését a szövőszékkel, a vetélővel. Gyakorlott szövőknek különböző technikák elsajátításában tudok segíteni. Szőjjük meg a székely festékesek mintáit rongyból újra gondolva, figyelembe véve a minták jelentését, arányait. A mai modern szövőszékek már több nyüsttel és lábítóval rendelkeznek, mint a régi, hagyományos társaik. Ezt a sok nyüstöt, lábítót megtanítom megszelídíteni, megismertetlek a használatukkal. A takácsminták varázslatos világa és végtelen lehetősége nyílik meg előtted, ha magabiztosan tudod kezelni a sok nyüstöt és lábítót. Mindenkinek megvan a kedvenc alapanyaga. Itt kipróbálhatod a vastag rongyot és a gyapjút, van lehetőséged a strapabíró táskák elkészítésére is. Szőhetsz stólákat, kabátot, ruhaanyagot. Díszítheted a munkáidat szedettes mintával vagy csáncsálással, szövött azsúrral, mindet segítek elkészíteni.
Megjelenések: Békéscsabai textiles konferenciák, Hevesi konferenciák, Élő Népművészet kiállítások Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>

Csíki Virág, bútorfestő

A szakma szeretetét és alapjait szüleimtől kaptam, akik szintén kézművesek. Ezután a Nádudvari Szakiskolában tanultam, majd a Hagyományok Háza több tanfolyamát is elvégeztem, melyek a tárgyalkotáson kívüli néprajzi ismereteimet bővítették, s szemléletmódomat komplexebbé tették. Tagja (és elnöke) vagyok a Gorgonczás Népművészeti egyesületnek, ahol hasonló szemléletű társaimmal együtt, egymást ösztönözve igyekszünk alkotni, tudásunkat megosztani, továbbadni.
Bútorfestéssel 2017 óta foglalkozom, ekkor iratkoztam be Ament Éva tanfolyamára a Hagyományok Házában. Lenyűgöz a festett kazettás mennyezetű templomok csodavilága, lendületes ecsetkezelése és monumentális mivolta. Mindig is szerettem nagyban gondolkodni, s biztos voltam benne, ha lesz saját házam, annak minden apró részlete ki lesz festve. Így is lett, még a tanfolyam vége előtt megismerkedtem Józseffel, aki pont a Zubogyi templom kertjében kérte meg a kezem, így biztos volt, hogy házunkban ennek a templomnak mintáját meg fogom festeni, ez legalább 60 kazetta. Majd egy kis részletet megfestettem Kiéte, majd Rakacaszend templomaiból… A nappaliba pedig Zabola mintáit, 85 kazettát… Nos így történt, hogy úgy megtanultam festeni, hogy nagyon szívesen tovább is adok ebből a tudásból. Kiemelt kedvencem Felföld (Felvidék és Borsod), egyrészt személyes, családi kötődés, másrészt a technikai sokszínűség, színbéli visszafogottság okán. S miként megtapasztaltam, milyen csodálatos festett bútorok és tárgyak között az élet, igyekszem ráébreszteni másokat is, mennyi kincset találhatunk a festett templomokban, s ezek milyen jól megállják a helyüket a mai lakásokban is.
Festős foglalkozásaimon azt veszem észre, hogy a minták sokaságában, varázslatosságában, a gyakorlásban, az ecsetkezelésben mindenki szívesen elmerül. Ezeken az alkalmakon (az adott tárgy elkészítésén túl) nagyon fontos a tudás megszerzése, a mozdulatok alapos kigyakorlása, ilyenkor felnőtt és gyermek egyaránt képes elmélyülten játszani, kisérletezni az ecsettel, míg az elkezd hasonlítani a célra. Felszabadító, mikor az ecset egyszer csak elkezd úgy viselkedni, ahogy azt szeretnénk. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>