Üdvözlünk minden látogatót a Kéz-mű-helyben, ahol tapasztalt kézművesek irányításával tanulhatnak a hímzés, nemezelés, gyöngyfűzés és szövés iránt érdeklődők.
Oktatók:
Beszprémy Katalin, műhelyvezető, hímző
Kora gyermekkorom óta nevelkedtem bele a hímzés tudományába. Édesanyám, Beszprémy Józsefné a Népművészet Mestere volt, aki Vas Megye népművészeti mozgalmát irányította.
Így jutottam el szakkörökbe, pályázati kiállításokra, tanfolyamokra, valóban első kézből hallottam a nagyokat, akik elkötelezettjei voltak a népművészet tovább éltetésének.
1974-ben kaptam meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, és szereztem meg a szakkörvezetői engedélyt. Tagja voltam a Nomád Nemzedéknek, amelynek fő célja a hagyományos kultúra huszadik századi megújítása. Kezdetben munkásszállásokon, sokfelé vezettem szakköröket, megszerveztem barátaim segítségével az első TÉKA táborokat, háziasszonykodtam a táncházban, végül a Magyar Művelődési Intézetben, és annak utódjában a Hagyományok Házában dolgoztam nyugdíjazásomig. Főkurátora voltam a Műcsarnokban rendezett Népművészeti Szalonnak, és az Élő Népművészet Kiállításoknak. Életem nagy élménye, hogy a Vidékfejlesztési Stratégián belül a Népi Kézművesség Stratégiája kidolgozása fő felelőseként megismerkedhettem a Barkóság elkötelezett közösségépítő munkatársaival, és egy különleges, több éves, máig tartó tanulási folyamattal olyan kultúrát tettünk élővé, melyet már a néprajzosok is elfelejtettek.
Életem legfőbb mozgató rugója a népi kézművesség, de személyesen ezen belül a hímzések és viseletek tovább éltetése volt. Ezért döntöttem úgy, hogy létrehozom kis nyitott műhelyemet, ahol barátaimmal olyan közösségeket tudunk szervezni, aminek fő mozgatórugója a népi kultúra iránti elkötelezettség.
Így jött létre a KÉZ-MŰ-HELY, ahol én a hímzés mesterségét, fortélyait szeretném átadni az érdeklődőknek. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>
Nagy Gyöngyi, gyöngyfűző
A családból hoztam a kétkezi alkotómunka tiszteletét. Hivatásnak az óvónői pályát választottam. A kézművesség területén elvégeztem a népi játszóház vezető képzést, megszereztem az oktatói képesítést. Tanultam textil játék készítést, női ruhát varrni, szőnyeget szőni. Jelenleg aktív nyugdíjas vagyok.
A gyöngyfűzés hosszú évekig csak hobbi volt számomra. Autodidakta módon sajátítottam el a technikai fogásokat. A 90-es évek végén a Gyöngyvarázs sorozatban megjelent két könyvem, egyikben saját tervezésű gyöngyszövött darabok, a másikban mexikói népi ékszerek leírása szerepelt. A „Színes Ötletek” sorozatban a „Gyöngyfűzés kicsiknek és kezdőknek” című füzetem került kiadásra.
Gyöngyfűzőként 2008-ban elnyertem a népi iparművész címet.
Gyöngyös munkáimmal szívesen, és általában sikeresen jelenek meg pályázatokon. Szeretek a formákkal, technikákkal kísérletezni, azokat ötvözni, újat alkotni. Ötleteimet gyakran merítem a népművészet területéről. Természetesen gyakran megfűzöm mások tetszetős mintáit is.
Gyöngyfűzőként célom az eredeti népi motívumok és színharmónia tovább éltetése és a mai kor embere számára is hordható ékszerek és öltözék kiegészítők tervezése.
Tudásomat szívesen megosztom az érdeklődőkkel. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>
Péter Szidónia
Számomra a világ fokozatosan tágult ki, 18 éves koromig a gyergyói medence jelentett mindent. Ott éltem a mindennapjaimat szüleimmel, 3 testvéremmel. A főiskolával, később az egyetemi évekkel a világ egyre tágult Marosvásárhelyig, majd Nagyváradig s végül Budapestig. Így visszagondolva azt hiszem minden életszakaszban a lehető legjobb helyen voltam.
Öt-hat éves lehettem, amikor az első kézműves foglalkozáson részt vettem nagymamám jóvoltából a szövőszékén. Erősen él bennem az élmény melyet már ott megtapasztalhattam, létrehoztam valami újat a rendelkezésre álló alapanyagokból az átadott tudás segítségével.
Az igazi kaput a hagyományaink és népi kultúránk felfedezéséhez a főiskola jelentette. Legszebb élményeim közé tartozik az évente szervezett népismereti tanulmányút mely alkalmakon közelebb kerülhettünk az erdélyi falvak lakóihoz, betekinthettünk mindennapi életükbe. Örömmel vettem részt a szolgálatokon melyek által megtanulhattam a feladatvállalás és kezdeményezés fontosságát. Mai napig használom az itt szerzett lexikális tudáson felüli képességeimet is. Alkotásaimban különös hangsúlyt fektetek a népi motívumokra, és a régi minták gyakorlatban történő megőrzésére. Ezért minél mélyebben szeretném megismerni őseink, múltunk örökségét. A felmenők tudásából származó hagyományok és minták továbbvitelén túl napjaink igényeit is fontosnak tartom.
Az évek során megtanultam, hogy fokozatosan lehet építkezni. Az adott pillanatban mindig a legjobbra törekedni. Nagyon fontos a tárgyi tudás, de legalább annyira fontos a hozzáállás. hogy miként lehet hagyományainkhoz kreatívan, alkotó módon, tisztelettel és tudásvággyal közelíteni. Szívügyemnek tekintem a szakma magas színvonalú művelését minél szélesebb közösségek részére. Számomra a tanítás és a kézművesség egy életre szóló, magával ragadó hivatás és mesterség.
Alkotni és oktatni ez számomra a beteljesedés. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>
Sajtos Szilvia – népi iparművész
A nemezeléshez a bőrművességen át vezetett az utam. Nagyapám cipész volt, házuk udvarán volt egy kis műhelye, talán ott kezdődött a bőrből alkotás iránti érdeklődésem. Mindig éreztem, hogy alkotnom kell, alkotó emberek vettek körül a családomban gyerekkoromban is és most is. Gimnázium után bőrfeldolgozóipari mérnöknek tanultam tovább, majd a Hagyományok Házában a népi bőrművességbe is belekóstolhattam. A népi bőrműves képzésen a bőrhöz teljesen más megközelítésből nyúltunk. A népművészethez való közelítés addig számomra ismeretlen terület volt, azóta viszont meghatározó tárgytervezési folyamataimban. A nemezeléssel először a népi játszóházvezetői tanfolyamon találkoztam. A Hagyományok Háza nyári táborában tudatosult bennem az első közös takaró meggyúrása közben, hogy a bőr mellett a gyapjú az az anyag, amivel alkotnom kell, azóta is szívesen párosítom alkotásaimban a bőrt és a gyapjút. A Hagyományok Házában 10 évig működő Szőr-Körben rengeteg felejthetetlen közös alkotásban vehettem részt, meghívott neves mesterektől tanulhattunk, máig tartó barátságok szövődtek. Ugyanott 2011-ben indult az első okj-s nemezkészítő képzés. Elvégzése után népi kismesterségek oktatója is lettem. Rendszeresen részt veszek kiállításokon, pályázatokon, szakmai előadásokon. Munkáimat 2013 óta zsűriztetem a Népi Iparművészeti Zsűrinél. 2018-ban kaptam meg a népi tárgyalkotó iparművész címet. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>
Rákóczi Virág, nemezkészítő
Már kicsi koromban is mindig művészkedtem, szöszmötöltem. Fazekas akartam lenni, majd grafikus és textilekkel szerettem volna foglalkozni. Végül textilvegyészetet tanultam. Nem nekem való volt az a sokféle útkereső foglalkozás, amit a gyermekeim születés előtt gyakoroltam.
Műhelyemben, iskolákban, táborokban, szakkörökön és egyéb különböző helyeken tanítok gyerekeket és felnőtteket egyaránt nemezelésre, a nemez és bőr izgalmas párosításának lehetőségeire, valamint hagyományos és modern kézműves technikákra.
Az alkotás és tanítás szerves része a mindennapjaimnak. Szeretném továbbadni az alkotás örömét és a tapasztalatot, hogy a kezünkkel létrehozott tárgyaknak, csodálatos értéke van, hiszen benne vannak gondolataink, érzéseink és ettől egyediek és megismételhetetlenek.
Szeretettel várlak hát Kedves Érdeklődő, a KÉZ-MŰ-HELY foglalkozásain! Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>
Sebestyénné Tankovits Anita – szövő, a népművészet ifjú mestere
Azért kezdtem szőni, mert elvarázsolt a színek és a formák végtelen lehetősége. Próbáltam ezt a varázslatot elkapni, megvalósítani, és a szövésben közelebb kerültem a varázslathoz. Ebbe a szépséges világba Galánfiné Schmidt Terike vezetett be a Nádudvari szakiskolában.
A most nyíló műhelyben a szövőszékeken is ott van a varázslat. Egy szőnyegben, egy táskában, egy ruhaanyagban, ki miben keresi. Ha eljössz a műhelybe, segítek megvalósítani a varázslatot. A szövés fontos része, hogy a szövőszéket is tudjuk karban tartani, szerelni, igazítani. Ezeket is megtaníthatom neked. Egy nyüst átfűzését, egy borda cseréjét, a lábító felkötésének igazítását. Kezdő szövőknek kísérem az ismerkedését a szövőszékkel, a vetélővel. Gyakorlott szövőknek különböző technikák elsajátításában tudok segíteni. Szőjjük meg a székely festékesek mintáit rongyból újra gondolva, figyelembe véve a minták jelentését, arányait. A mai modern szövőszékek már több nyüsttel és lábítóval rendelkeznek, mint a régi, hagyományos társaik. Ezt a sok nyüstöt, lábítót megtanítom megszelídíteni, megismertetlek a használatukkal. A takácsminták varázslatos világa és végtelen lehetősége nyílik meg előtted, ha magabiztosan tudod kezelni a sok nyüstöt és lábítót. Mindenkinek megvan a kedvenc alapanyaga. Itt kipróbálhatod a vastag rongyot és a gyapjút, van lehetőséged a strapabíró táskák elkészítésére is. Szőhetsz stólákat, kabátot, ruhaanyagot. Díszítheted a munkáidat szedettes mintával vagy csáncsálással, szövött azsúrral, mindet segítek elkészíteni.
Megjelenések: Békéscsabai textiles konferenciák, Hevesi konferenciák, Élő Népművészet kiállítások Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>
Csíki Virág, bútorfestő
A szakma szeretetét és alapjait szüleimtől kaptam, akik szintén kézművesek. Ezután a Nádudvari Szakiskolában tanultam, majd a Hagyományok Háza több tanfolyamát is elvégeztem, melyek a tárgyalkotáson kívüli néprajzi ismereteimet bővítették, s szemléletmódomat komplexebbé tették. Tagja (és elnöke) vagyok a Gorgonczás Népművészeti egyesületnek, ahol hasonló szemléletű társaimmal együtt, egymást ösztönözve igyekszünk alkotni, tudásunkat megosztani, továbbadni.
Bútorfestéssel 2017 óta foglalkozom, ekkor iratkoztam be Ament Éva tanfolyamára a Hagyományok Házában. Lenyűgöz a festett kazettás mennyezetű templomok csodavilága, lendületes ecsetkezelése és monumentális mivolta. Mindig is szerettem nagyban gondolkodni, s biztos voltam benne, ha lesz saját házam, annak minden apró részlete ki lesz festve. Így is lett, még a tanfolyam vége előtt megismerkedtem Józseffel, aki pont a Zubogyi templom kertjében kérte meg a kezem, így biztos volt, hogy házunkban ennek a templomnak mintáját meg fogom festeni, ez legalább 60 kazetta. Majd egy kis részletet megfestettem Kiéte, majd Rakacaszend templomaiból… A nappaliba pedig Zabola mintáit, 85 kazettát… Nos így történt, hogy úgy megtanultam festeni, hogy nagyon szívesen tovább is adok ebből a tudásból. Kiemelt kedvencem Felföld (Felvidék és Borsod), egyrészt személyes, családi kötődés, másrészt a technikai sokszínűség, színbéli visszafogottság okán. S miként megtapasztaltam, milyen csodálatos festett bútorok és tárgyak között az élet, igyekszem ráébreszteni másokat is, mennyi kincset találhatunk a festett templomokban, s ezek milyen jól megállják a helyüket a mai lakásokban is.
Festős foglalkozásaimon azt veszem észre, hogy a minták sokaságában, varázslatosságában, a gyakorlásban, az ecsetkezelésben mindenki szívesen elmerül. Ezeken az alkalmakon (az adott tárgy elkészítésén túl) nagyon fontos a tudás megszerzése, a mozdulatok alapos kigyakorlása, ilyenkor felnőtt és gyermek egyaránt képes elmélyülten játszani, kisérletezni az ecsettel, míg az elkezd hasonlítani a célra. Felszabadító, mikor az ecset egyszer csak elkezd úgy viselkedni, ahogy azt szeretnénk. Tovább az oktatók alkotásaihoz…>>
Kiss Tünde gyékényfonó
Kiss Tünde gyékényfonó népi iparművész vagyok. Az ország egyik legszebb
falujában, Hollókőn élek családommal. Mindig közel éreztem magamat a
magyar népi kultúrához, nagy csodálója vagyok hagyományaink, népi kultúránk
sokszínűségének. Egy olyan kincs, amit muszáj fenntartanunk, tovább
örökítenünk az utókornak.
Népi kézművességgel 2008 óta foglalkozom. Elvégeztem a népi játszóházvezető
tanfolyamot, majd a csuhé-, gyékény- és szalmatárgy készítő képzést is. Végül a
hobbim a mesterségem és a hivatásom is lett egyben, hiszen azóta is töretlenül
fonással foglalkozom. 2019-ben kaptam meg a gyékényfonó népi iparművész
címet.
Munkáimat elsősorban kákából fonom. Ezt, a hazánkban is fellelhető
alapanyagot a gyékénnyel teljesen megegyező technikákkal dolgozom fel. A
növény zöldes-natúr színe nagyon különlegesen mutat az elkészített tárgyakon.
Rengetek fonási technika alkalmazható rajta és nagyon jól lehet kombinálni
egyéb anyagokkal is. Végeredményként nagyon jó minőségű, használható
tárgyak születnek belőle, melyek a mai mindennapi használatban is megállják a
helyüket. Azt szoktam mondani, hogy a hagyományt fonom össze a mai
modern világunkkal.
Nagy öröm volt számomra, hogy a Hungarikum pályázatokon az elmúlt években
háromszor is díjazottak lettek a kollekcióim. A pályázat keretében több egyedi,
kísérleti munkát tudtam megvalósítani. A TYPHA Blue kollekcióban a
hagyományos kékfestő anyagot kombináltam a gyékénnyel. Táskavariációk
kollekcióban a kákából szövött táskákat készítettem parafatextillel bélelve. De
készült cipő, öv, és ékszerek is a pályázat keretében. Ezek mind egyedi, a
szakmát megújító darabok.
Számomra az az alkotás öröm, harmónia, kikapcsolódás. Sok barátságot,
utazást, elismerést köszönhetek neki. Munkám által sok szép helyre,
kiállításokra, rendezvényekre, de akár különböző országokba eljutottam, ahol
sokat tanultam és tanítottam én is.
Szívügyemnek tekintem, hogy ez a régi szép hagyományos mesterség
fennmaradjon. Ezért szeretem tudásomat megosztani, továbbadni, legyen az
akár egy workshop vagy iskolai kézműves foglalkozás.
