Az emberiség régen rájött arra, hogy meg kell védenie a lábát az időjárás és a talaj viszontagságai ellen. Számos lábbeli féle alakult ki a történelem folyamán, attól függően, hogy milyen anyagok álltak rendelkezésre és milyen célt kellett elsősorban szolgálniuk. Ez lehetett bőr, fa vagy valamilyen rostos anyagból készült pl. gyékény. Egyes népek, pl. az egyiptomiak és babilóniaiak szandált használtak, a perzsák és az asszírok inkább magasabb szárú lábbelit. A papucsok valószínűleg keletről terjedtek el, ahol gyakran gazdagon díszítették őket hímzéssel vagy bőrrátéttel, aranyozással. A legrégebbi papucsokat 2-8. századi kopt sírokban találták. Európában Olaszországon és Bizáncon keresztül terjedt el ez a viselet, hazánkban pedig a török uralom alatt vált ismertté.
A papucskészítés Magyarországon a Dél-Alföld területén, Szeged és és Bácska térségében érte el a legmagasabb színvonalat. Ki ne hallott volna a híres szegedi papucsról, mely igen díszes ünnepi viselete volt a nőknek.
De hogy közelítsünk a nemezhez! Egykor a szegedi papucsosok posztócipőket is készítettek ám, amelynek a posztóból készült fejrészét kifordítva varrták a talp visszájára, akárcsak a papucskészítésnél vagy a régi csizmadiák a csizma varrásánál.
Szóval ha papucs, akkor nemez! Két alkalmas papucs nemezelés, mert talpa is kell, hogy legyen. Díszítheted hímzéssel vagy bőrrátéttel.
Január 28. 10-14h és február 3. 16-20h
Jelentkezés és további információ: szilvi.sajtos@gmail.com vagy rakoczivirag@gmail.com címen